Ma megint esett. Nem tudom eldönteni, szeretem-e, vagy nem. Vagyis de, amióta Pesten élek, azóta nem. Mert valahogy ez az eső nem tiszta. Nincs jótékony hatása. Egyszerűen csak esik és mindenki a pokolra kívánja. Csak a bosszúságot hozza, nem az enyhülést. Az ember kerülgetheti a pocsolyákat, hogy ne merüljön vádliközépig a koszos lébe, lesheti az elhúzó autósokat, akik jó poénnak tartják, ha fejtetőig felcsaphatnak sárral.

A panelba pedig nyomakodik befelé a tikkasztó meleg pára, amit utálok, mert izzadok és ragadok tőle.

Gyerekként szerettem. Még ki is áltam a szabadba jól eláztatni magam.

Új, teljesértékű családtaggal bővültünk.

Van mostmár nekünknek ilyenünk is. Bár a többesszám ebben az esetben nem érvényes, mert nem nekünk van, hanem az embernek, de van, ez a lényeg.

Jól lehet nyomkodni, nyitogatni, csukogatni, vinni aztán hozni.

Fekete, karcsú és szép.

Ramsay-t egészen kicsi kora óta sorozatos inzultusok érik egy Diesel névre hallgató francia bulldog által. Ez utóbbi saját dominanciáját intenzív toszómozdulatokkal igyekezett ebünkben tudatosítani. Csórikám hagyta is ezt egy ideig, kellemetlenül élte meg, ez látszott rajta, de tenni ellene nem nagyon tudott, mert akkortájt a dominancia tényleg nyilvánvaló volt.

Múlt héten, vagy előbb, már nem is tudom, emberemmel közösen sétáltattuk az ebtársat és Diesel újra akcióba lendült. X. mondta is, hogy ez nem sokáig megy ez így, mert Ramsayben hamar eléri azt a pontot az öntudat, hogy amolyan kutya módján kimutassa nemtetszését és rendezze a viszonyokat. Elvégre is nem palimadár ő. Pár nap múlva egy szintén ilyen kísérlet után arrébhúztam kutyánkat, hogy ez azért mégiscsak nem jára, két kan kutyáról van szó, meg egyébként is. Ha a csökött gazdi nem jut el agyilag odáig, hogy erről az idióta viselkedéséről leszoktassa kutyáját, akkor majd én véget vetek ennek. Gondolom ebből az általam az eseményt megakadályozó mozdulatból Ramsaynél is megnyomódott a vészjelző. A következő próbálkozás már erőteljes kaffogással és morgással sk. hárítva lett.

Ma pedig, drágám a szememben hatalmasat nőtt. Újfent jött Diesel kolléga, de már cseppet sem olyan bátran, mint azt tette ezidáig. Jól is érezte, hogy hátrább az agyarakkal. Ramsay olyan szinten tette helyre a jószágot (több ízben is pár perc alatt), hogy szerintem a büdös életbe többet eszébe nem jut a kis nyommernek, hogy bepróbálkozzon fajtalankodásra bírni egy skót terriert.

Ha hülye gazdi lennék, akkor még jól meg is simogattam volna ezután Ramsayt, hogy "nyugodj meg drágám, semmi baj nincs", ahogy azt tenni szokták az idegbetegségre amúgy is hajlamos ebek gazdijai a nem kívánt ugatást és örjöngést lecsillapítandó - és ezzel pont a kívánt viselkedésforma ellenkezőjét kiváltó dicsérő mozdulatsorral és hangsúllyal, azt erősítendő a ktyában, hogy jól van drágám ügyes vagy, csak így tovább.

 Megszomjúhoztam, nyúlok a teáspalackért. A mozdulatom irányított volt ugyan, de célt tévesztett. A palackról a kupak valahol máshol, nem rajta. Felborult. Természetesen nem lett volna tökéletesen nagy balfaszság ez így, szimplán önmagában. Ami azzá tette, az, hogy kompletten eláztatta a pár napja postás által meghozott erkölcsi bizonyítványomat. Pár másodperces fáziskéséssel döbbentem rá, hogy kurva gyorsan csináljak valamit, míg nem késő.

Zamio pálmánk, ami a Debbiemék által nászajándékba hozott rattan dobozon (ami nem mellesleg X. általam nagyon utált, sehova máshovai elrejtésre nem alkalmas, így ide száműzött kormány- és pedál lófaszát rejti) vanik, meglocsolódott. Mivel szereti a vizet, napon is van, ezért gyorsan kitikkad, gondoltam több vizet kapjon, mert abból baj nem lehet. Dehogynem. Természetesen túllocsoltam, túlfolyt, átfolyt, eláztatott. Először a rattan kosár tetejét, ami szerkezetéből adódóan roppantt meglepő módon, egy ideig tartotta a vizet. Aztán elengedte. Mindent bele a dobozba. Egy ideig optimistán szemléltem, hátha nem kell felitatnom. Végül mégiscsak kénytelen voltam az átszivárgott víz mennyiségét felmérve.

Ennél a pontnál megfogalmazódott bennem egy olyan gondolat, hogy a folyadékok valamilyen megmagyarázhatatlan okból ellenem esküdtek. És igazam lett.

Felkerekedtem, hogy Szabolcs napra vételezzek egy jóféle pálinkaitalt az uramnak, mert mostanában nagyra becsüli e nedűket. Előrelátóan, egy úriember segítségét kérve kaparintottam meg a legfelső polcon áruba bocsátott páleszt, mert mit lehet tudni. De a sorsát nem kerülheti meg az ember. Ami meg van írva, az meg van írva.

Délután. Nlc fórum. Kávé. Ez utóbbi egy nem teljesen koordinált mozdulat következményeként beleborult a billentyűzetbe. De úgy, ahogy volt az egész bögrével. Emlékeztem, hogy azonnal folyadéktalanítani kell az egységet, de már nem tudtam rajta segíteni. Igaz, sikerült kiönteni belőle, de eláztatott az bévül mindent, ami rendeltetésszerű működését garantálni tudja. Egy-egy billentyű lenyomásával általam soha nem látott, méginkább soha nem lekért üzenetablakok nyíltak meg. Sejteni lehetett, hogy itt a baj jelentős. Ebből már jól nem jövök ki, csak egy csere jöhet szóba megoldásként.

Ennyi. Három a magyar igazság. Megvolt. Egy röpke nap alatt.

Ezt hallgatom épp. Hogy én ezt a zenét hogy imádom! Jó, ami jó, no. Az a baj, hogy magát a darabot még soha nem láttam. Ez egy nagyon sajnálatos körülmény. Mert jó a zene is így magában, de a történettel együtt. Hmm. De csemegéznék egyet. De én azt az eredetit szeretném. De azt nagyon módon.

Büdös lóf@sz a biztosítók seggébe, de komolyan!

Megállapították, hogy a benyújtott kárrendezési kérelmünk nem érdemes arra, hogy kifizessék. Most pedig, hogy szó ne érje a ház elejét, egészen pontosan, szó szerint idézek a megküldött levelükből.

"Tisztelt Partnerünk!

A XXX-000 forgalmi rendszámú gépjármű 2008. év 05. hó 31-én történt káreseményével kapcsolatosan tájékoztatjuk, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás alapján a kárt megtéríteni nem tudjuk.

A gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI.8) Korm. rend. 1. sz. mell. 1. p. értelmében társaságunknak a gépjármű üzelemtetése során okozott és megalapozottnak tekinthető kártésrítési követelések kielégítése a feladata.

Álláspontunk szerint a kárleírás szerinti módon (figyelembe véve a sérülés jellegét is), valamint az okozói leírás alapján a káresemény nem következhetett be. A tükrön a két gépkocsi mozgásából eredő húzásnyom nem látható.

Tekintettel a fentiekre a károkozónak megjelölt YYY-111 forgalmi rendszámú gépjármű felelősségbiztosítására a kár nem rendezhető.

Ha a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merül fel, kérjük hívja ügyintézőnket káraktaszámunkra hivatkozással a 000-0000 telefonszámon illetve 111-1111 faxszámon.

Sajnáljuk, hogy rajtunk kívülálló okok miatt a kárügyet ne elvárásainak megfelelően intézhettük.

Tisztelettel

                             X.Y                                                                                        A.B.

                  Vezető kárszakáértő                                                                   kárszakértő"

Méghogy sajnálják.... LOL!! Valakire rá fogom borítani az asztalát az tuti. Nem tartom normális dolognak azt, hogy egy büdös bunkó paraszt, aki még megállni sem volt képes miután végighúzza a visszapillantó tükrünket, hibája miatt a mi kocsinkon legyen akár egy légypiszoknyi sérülés is. Kinek kell kifizetni ilyenkor az okozott kárt?? Nekünk, akik az ég egy adta világon semmivel nem járultunk hozzá ahhoz, hogy az esemény bekövetkezzen?

Meg milyen már az, hogy a biztosító minden kétséget kizáróan, majdnemhogy szó szerint, meghazudtol minket?! Milyen alapon?? És egyáltalán.

Hívtuk őket a megadott telefonszámon, nem jelentkeztek, hogy bármit is intéztek volna ahívás alapján. Ha holnap sem hívnak, akkor megvan a csütörtöki programom, de kurva pipa leszek, azt már előre érzem. Úgyis haragszom erre a kurva és igazságtalan világra. Kapóra jönnek, úgyhogy a jóisten mentse meg őket ettől.

...és a szülinapomra végre megkaptam. Imádom! Meg azt is, akitől van.

Találtam egy képet ősz atyjáról. A mamiról sajnos nem leltem képet.

Rájöttem, szavahihetetlen ember vagyok. Tegnap ígéretet tettem, hogy este megírom az elmaradt pár hét eseményeinek összefoglalását, de nem tettem meg. Nincs mentségem.

Az ilyen blogbejegyzésektől egyébként fázom, mert kalap szart se érnek, de azért próbálkozom.

Két hetet táboroztattam. Fárasztó volt. Más lényeges nem jut róla eszembe. Aztán elkezdtük a folyosó festését az újdonsült szomszédcsajszival és egy festő ismerősével. Most szép fehér, tiszta, világos a kifutónk, jövőhéten meg festjük a falakat, szép madártej sárgára. Annyira belejöttem, nehogy fessem a lakást is. Olyan ingerem van rá, hogy még. A fürdőszobát mindenképpen ki szeretném, de majd meglátjuk.

Ember nekifutott a jogsi megszerzésének. Ha minden az elképzelései szerint alakul, akkor nyár végére nem csak nekem kell vezetni a családban. Arra a bosszantó mellékkörülményre hívta fel a figyelmem a minap, fene nagy örömömből kizökkentve, hogy majd állíthatom az ülést, a visszapillantó tükröket feszt. Kíváncsi vagyok már nagyon, milyen kormánykerékkel a kezében.

Csináltam egy tesztsort a KRESZ programmal. Hát megbuktam volna, ahogy kell. De állítólag majd' minden aktív vezető bicskája beletörik az első pár alakalommal a kérdésekbe. Hát ez vigasztaljon minden velem egyidőben útra kelőt.

A kutya megkapta a törzskönyvét ennek örömére kapott chip-et is a drágám. Meg se nyikkant, még a füle botját sem mozgatta közben. Belevaló ebtárs ez, én mondom. Nem semmi valami egy fajtatiszta kutya törzskönyve! Ükszülőkig visszavezetve dúsabb dokumentált családfájuk van, mint egy-két embernek, engem mindenképpen beleértve.

 

A törzskönyvi neve a drágámnak: Nero from Black-Emerald

Csak a teljesség kedvéért a szülők (ígérem ükszülőkig nem vezetem vissza):

Apa: Pierot Euri-Escot (HJCh., BOB, CACIB, 2xCAC, 3xHPJ)

Anya: Karen Mulder Bohemia Eldorado (2xBOB, CACIB, 2xCAC)

Asszem ennyi voltam mára.